Elsö pillantás egy gazdag múltra...

A Rupertini dinaszitiából származó gróf Cancor és édesanyja (Williswinda) ajándékozta a kolostort 764-ben rokonának, Chrodegang püspöknek, aki engedélyezte a franciaországi Gorze városából érkezö szerzetesek letelepedését. 765-ben kieszközölte, hogy a római Nazarius vértanú ereklyéit Lorschba hozzák, és ezzel megteremtette a feltételeket a Franciaországban addig példátlan adományozási hullámhoz, aminek köszönhetöen a lorschi apátság hamarosan a Rajnától keletre fekvö területek egyik leggazdagabb központjává nött. (Az Északi-tengertöl Svájcig sok kis település tartozott a kolostorhoz.)

Az apátság gyors növekedése hamarosan megkövetelte a késöbbi székhelyre való áthelzést (767-töl; a bazilika felszentelése 774-ben Nagy Károly jelenlétében történt a mainzi érsek által). Az elsö kolostort, ami csak néhány méterrel volt távolabb a késöbbitöl, ettöl kezdve „régi kolostor“-nak nevezték. ( Altenmünster ) A korábbi kolostor tovább müködött, de 1071-ben a lorschi apátság alá rendelték. (További Lorschhoz tartozó kolostorok: 863 - 875 /1023 Heiligenberg, 1073 Michelstadt-Steinbach, 1130 Neuburg.)

 

A lorschi kolostor (1615 körül)


Az alapító család és Chrodegang testvére, Gundeland közöti, tulajdonviszonyért folyó vitát Nagy Károly Gundeland javára döntötte el, aki Lorsch kolostorát 772-ben a királynak ajándekozta. Károly a királyi kolostort az önállóság privilégiumával ruházta fel, és megengedte, hogy szabadon választhassanak apátot.

A Lajos császár uralkodása alatti reformokba bekapcsolódó kolostor kb. 842-töl csatlakozott a német Lajos királyhoz, aki Lorschot temetkezési helyéül választotta dinasztiája számára. (Temetések: 876 német Lajos király, 879 Hugo, német Lajos unokája, 882 ifj. Lajos király, 915 után Kunigunda, német trónon az elsö nem karolingiai uralkodó, I. Konrád király felesége.) Az épületet Lajos király fiának uralkodása alatt tovább bövítették.

Politikai okokból és a szükséges belsö reformok miatt 895 - 976 között a király az apátság irányítását az általa kiválasztott apátokra bízta. Így került I. Brun kölni püspök, Nagy Ottó császár testvére a lorschi apátság élére. Ekkor csatlakozott Lorsch ( 951-ben ) a Gorzeból kiinduló reformmozgalomhoz (ordo Gorziensis), ami innen terjedt el más városokba (Amorbach, Corvey, Fulda, St. Gallen, St. Martin). I. Ottó 956-ban újra elismerte Lorsch jogait, vásár- és vámkiváltságait pedig megerösítették. Az invesztitura harc bonyodalmai (amibe az apátság is belekeveredett), a kolostori birtokok fokozatos elvétele (a királyi hübéresek által), az 1090-es tüzvész és a királyi szolgáltatások nyomasztó terhei (mindenek elött V. Henrik és III. Lothar alatt), a kolostor lassú hanyatlásához vezettek, de az apátság 1077 és 1108 között sikeresen tagadta meg a hirsaui reformhoz való csatlakozást.


1229-ben II. Siegfried, mainzi érsek elérte IX. Gergely pápánál, hogy a lorschi apátságot a mainzi érsekség alá rendeljék. (Ezt 1232-ben II. Frigyes megerösítette.) Az itt lévö bencéseket elüzték Lorschból, és helyükre cisztercitákat hívtak. Ezzel befejezödött a kolostor (addig csak 999-ben rövid idöre elvesztett és 1065-ben IV. Henrik és a bremeni Adalbert érsek ellen még sikeresen megvédett) függetlensége.

1247-ben az érsekség és Otto von Wittelsbach gróf között elsimított konfliktus után, aki megakadályozta az Eberbachból származó szerzetesek letelepedését, Szt. Norbert rendbeliek jöttek a kolostorba. A szerzetesek a schwarzwaldi Allerheiligenböl érkeztek Lorschba és kb.1556-ig tevékenykedtek itt. Ekkor zárták be a kolostort, mert a reformációban fontos szerepet játszó választófejedelem (Ottheinrich) felvette az evangelista vallást. 1621-ben az épület megmaradt, még jó állapotban lévö részeit is csaknem teljesen lerombolták.

A karoling korból, a kolostor falain, és számos, részben nagyon értékes szobrászati darabon kívül, csak az úgynevezett „Königshalle“ (királyi csarnok) maradt fenn (ld. a címlapon), aminek keletkezési ideje (800 elött, 9.sz. elsö fele, 9.sz. utolsó negyede ?) éppúgy eldöntetlen, mint eredeti rendeltetése (fogadóterem, kápolna, könyvtár ?). Figyelemre méltóak a homlokzatdísz, valamint az emeleten még látható karoling, román és gót stílusú freskók maradványai. Ezeknek köszönheti (egyéb karoling bazilikák mellett, mint pl. Steinbach és Seligenstadt), rendkívüli rangját az épület.

 

Részlet a lorschi orvosságoskönyvböl (kel. 795 körül)


Az 1090-es tüz utáni idökböl származik a bazilika még fennmaradt középhajója a talán hirsaui mintára, 1070 körül készült duplatorony maradványaival. Az összes többi épület (hercegi ház és a tized számára épült pajta) késöbbi idökböl származik. Georadarvizsgálatok (1995-ben a kolostor déli részén, 1997-ben a templom fötengelyétöl északra és délre) sejtetik az egykori, kolostorhoz tartozó létesítmények, így a templom nyomait is; ásatások eddig csak a bazilika és a hozzá tartozó épületek területén történtek. (Mindenek elött Friedrich Behn által 1927-36 között.)

A lorschi kolostort és az ún. „Altenmünster“-t 1991-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A korai középkorban való szerzetesség egyes témáit dokumentálták az 1995-ben megnyílt lorschi „múzeum-centrumban“. Lorsch kitünö példa ezek bemutatására.

A kolostornak fontos szerepe van az európai kutúrtörténetben. Az ún. lorschi orvosságoskönyv (kb. 795) jó példája az itteni kolostor szkriptóriumában („írócsarnok“) való sokféle tevékenységnek. Az ókori kultúra utáni érdeklödésnek figyelemre méltó hagyományát pedig Vergil és más antik szerzök (Livius, Cicero, Sallust stb.) müveinek tanulmányozása bizonyítja. A világban megtalálható kb. 300 lorschi kézirat - jelentös korai keresztény szerzök müveivel - is hozzájárul az irodalomhoz. Két nagyon fontos fennmaradt ónémet írás az ún. „Bienensegen“ és a lorschi gyónás. Lorschban írták a lorschi évkönyveket is 785 /86 - 803 között. Ezek fontos forrásai a karoling történelemnek Németországban. A lorschi kódex (ma Würzburgban látható) pedig elsösorban a kolostor történetéröl írt kronologikus bejegyzései miatt jelentös. A lorschi „Rotulus“, egy terjedelmes litánia a 876 elötti évekböl, a latin középkor legrégebbi liturgikus irattekercse. A lorschi „Evangeliar“ ( kb. 810 ), Nagy Károly udvari szkriptóriumának arannyal írt könyve, gazdag illuszrációjával és az elfenbeini könyvdíszítéssel éppúgy figyelemre méltó, mint sok más Lorschban keletkezett kézirat, amelyek felkutatása nagyrészt még elöttünk áll.

A lorschi kolostor alaprajza




  1. Nyugati fökapu
  2. Atrium
  3. Északi árkádos folyosó
  4. Déli árkádos folyosó
  5. „Königshalle“
  6. Román homlokzat
  7. A templom elöcsarnoka
  8. Karoling „Westwerk“
  9. Fötemplom
  10. Keresztfolyosó
  11. Sírkamra
to the top